Egyedi háttérkép beállítása - PowerPoint 2010

A háttér beállításáról már volt szó itt, most egy rövid visszakanyarodós kiegészítés arról, hogy hogyan lehet képet berakni dia-háttérnek.

Íme az eljárás:

1. Katt a Tervezés-re a felső menüsorban.
2. Katt a Háttérstílusokra (jobb szélen)
3. A feltáruló listában katt alul a Háttér formázása... szövegre
4. A megnyíló ablakban felülről a harmadik pötty kiválasztása (katt oda: kitöltés képpel vagy anyagmintával)
5. Katt a Fájl.. gombra.
6. Képfájl kiválasztása.
7. Kiszedni a pipát a "kép kezelése anyagmintaként" szöveg előtti négyzetből (katt rá)
8. Katt alul a Mindegyik feliratú gombra.
9. Kész.


PowerPoint segítség itt.

Mitől jó? #3

Ez egy érdekes hibrid prezentáció, amit találtam. A "műszaki"-ság ismét nehezen igazolható, a teakfa felhasználásáról szól, azon belül a teakfa bútorokról. 

Mitől hibrid? Sok a jó kép, a jó megoldás, jók a hangulatok, látszik, hogy dolgoztak vele. Ugyanakkor látszik az is, hogy egy beépítette powerpoint háttér volt az alap (kék hullámok felül), ami nem baj, de most talán felesleges volt ezt használni, az egyszínű fehér háttér is pont jó lett volna, sőt.

A lekerekített szövegdobozok és a szövegdobozon belül a lekerekített képek hangulatban tökéletesen passzolnak a teakfához, ugyanakkor az alkotó nem volt következetes, a prezentáció közepe fele már nem találunk lekerekített képeket.

A színhasználatban is vannak jó ötletek, a diacímek teakfa-színű és fa-utánzat-mintázatú betüi abszolút telitalálat, a szövegdobozok zöld színe is rendben van, ugyanakkor a kék felsorolás-jelek és a kék nyilak a jobb alsó sarokban bántóan elütnek a teakfa-világ barna-zöld hangulatától.

Összességében jó ötletek, jó képek, egy kicsit több következetésség és feszesebb stílustartással még jobb lehetne. Szerintem.

Íme:

5 gondolat...a rajzokról

Rajzokról, mint műszaki rajzokról. Helyszínrajzokról, metszetekről, látványtervekről. Ahány szakterület, annyiféle rajz. Megpróbálok általános lenni.

1. Rajzok esetében talán még fontosabb, mint a szövegek esetében, hogy látszik-e. Sajnos a powerpoint diája meglehetősen behatárolt méretű felület, ahol a rajzok nagyon könnyen hangyányi méretűvé zsugorodnak.
2. Éppen ezért általában a tervrajzok nem is használhatók fel egy az egyben: át kell azokat alakítani, le kell egyszerűsíteni. Szánjuk rá az időt. 
3. Amennyiben fontosnak tartjuk, hogy a tervrajzokat részletekbe menően ismertessük, a tervrajzokat inkább osszuk ki kézbe a hallgatóságnak.
4. Az is megoldást jelenthet, hogy Acrobatban vagy a rajzkészítő programmal (AutoCad, ArchiCad, CorelDraw, Indesign, stb) nyitjuk meg a rajzot - a prezentációt megszakítva - és így illusztráljuk a mondanivalónkat. (Előkészítés kell! Ne az előadás alatt kezdjük el keresgélni a fájlt a gépen.)
5. Ne vesszünk el a részletekben, hacsak nincs nagyon sok időnk. Egy részletrajz megértése annak, aki most látja először - idő. Annyit mutassunk csak, amennyi a rendelkezésre álló idő alatt befogadható.

El akarom mondani

Nem én. Illetve én is, de ez most másról fog szólni. Nem lesz praktikus, nem lesz benne powerpoint és nem lesznek benne színek sem. Most a lélekről lesz szó.

Arról, hogy akarni kell elmondani.

Amikor kiállsz a közönség elé, úgy állj ki oda, hogy azt érezd, mindennél fontosabb a világon az, hogy azok, akik ott ülnek veled szemben, megtudják azt, amit el fogsz nekik mondani.

Hogy az, amiről beszélni fogsz, életbevágóan fontos a számukra.

Ha nem hallgatnának most téged, valami nagyon fontos maradna ki az életükből, de hogy most itt vannak és hallani fognak téged, valami meg fog változni bennük.

Légy tudatában, hogy hatást fogsz gyakorolni - és akarj hatást gyakorolni. Akard, hogy tudjanak arról, amit el fogsz nekik mondani.

...és a csoda az, hogy ha Te el akarod nekik mondani, akkor Őket érdekelni fogja az, amit el akarsz mondani. Automatikusan. Így működik a világ. Ilyen egyszerűen.

Akard elmondani.

Szép napot! :)

5 gondolat...a háttérről

1. Legyen egyszerű. Például egyszínű fekete vagy fehér. Háttér beállításáról bővebben itt.
2. A diákat keresztül-kasul szabdaló dizájn-vonalakat mellőzük inkább: a tekintet és a figyelem is megtörik rajtuk.
3. A céglogo - ha muszáj feltüntetni - legyen kicsi és meghúzódó. A prezentáció végén viszont lehet nagy és figyelemfelkeltő.
4. Ügyeljünk a színekre. Nem túl harsány az alapszín? Érvényesülni fognak rajta az ábrák és a szövegek?
5. A háttértervezésnél legyünk nagyon kritikusak önmagunkkal. Ez tényleg csak a háttér, nem a prezentáció.

Képek innen: www.presentationmagazine.com

Mitől jó? #2

Sajnos műszaki területen nagyon nehéz igazán jó prezentációt találni. Ez a mostani is határterület: a projektmenedzsmentről szól.

Amit érdemes figyelni:
 - a humora
 - képek használata
 - az alapvető egyszerűség, nincs "túldizájnolva"
 - változó színű, de egyszerű háttér
 - rövid, lényegretörő feliratok

Miért kell prezentációt csinálni? - avagy értekezés a módszerről

Honnan is jön ez az egész? Miért kell egy számítógépes programmal "slide"-okat csinálni és aztán projektorral kivetíteni? Ki találta ki ezt az őrültséget?

Ha visszalépünk egy kicsit az időben, nem is olyan sokat, csak egy 20-25 évet, amikor még nem volt ennyire elterjedt a számítógép és kapcsolt részeinek használata, találunk valamit az előadótermekben, konferenciákon, megbeszéléseken, amire ma már alig-alig emlékszünk: az írásvetítőt.

Igen, az írásvetítő tualjdonképpen a PowerPoint közvetlen elődje. Úgy is mondhatnánk: PowerPoint 0.0. Az írásvetővel műanyag fóliákra kézzel (később géppel, nyomtatva) felírt szövegeket, ábrákat lehetett kivetíteni falra vagy vászonra. A fóliákra jellemzően hosszú felsorolások és bonyolult ábrák, esetleg hosszú matematikai képletek kerültek fel, és az így tartott előadások többségében pont olyan unalmasak voltak, mint ma a PowerPointos előadások nagy része.

De mire kellett az írásvetítő? Az írásvetítő arra volt jó, és ezért nyilván nagy találmány volt a maga idejében, hogy kiváltotta a krétát, a krétaport és gusztustalan táblatörlő szivacsot. Kényelmes lett, kellemes és többször felhasználható. És ebben a kényelmességben rejlett önnön csapdája is, hiszen az előadás ettől kezdve egy olyan környezetben készült (otthon, irodában), ahol a hallgatóság nem volt jelen. Az előadó elszakadt a hallgatótól és elveszett önmagában.

Szerencsés esetben, amikor van interakció tanár és diák között (előadó és hallgatóság között), és az ábrák, képletek és felsorolások ott születnek meg a helyszínen, frissen felírva a táblára, akkor az előadó tudja, érzékeli, hogy miből és mennyit kell még mondania, mit kell még felrajzolnia, melyik az a részlet, amit még ki kell jobban fejtenie. Az előadás él, mert prezentációja ott helyben születik, interakcióban az előadóval és a hallgatósággal.

De miért is kellett valójában a tábla? Emlékszünk rá? Mire volt jó a tábla az iskolában? Miket írtak fel a tanárok a táblára? Például matematikai képleteket. Grafikonokat. Biológiai ábrákat. Kémiai képleteket. Folyamatábrákat. Évszámokat. Idegen szavakat. Leírhatatlan külföldi neveket.

Azaz olyan dolgokat, amiket pusztán szavakkal elmagyarázni legalábbis nehéz, de az is lehet, hogy lehetetlen.

És azt hiszem, meg is érkeztünk a válaszhoz:

Azért kell a prezentáció, hogy szemléltesse azt, amit pusztán szavakkal elmagyarázni nehéz, vagy lehetetlen. 

Viszont valószínűleg egyik tanárnak sem jutott volna eszébe MINDENT felírni a táblára, amit elmondott. Mielőtt leírunk egy hosszú mondatot PowerPointban, tegyük fel magunknak a kérdést:

- Ha ezt táblára kellene kézzel felírnom, akkor is olyan fontosnak tartanám, hogy felírjam?

A hallgatóság, mint tényező

Mikor felkészülünk egy előadásra és átgondoljuk, hogy miről fogunk beszélni, érdemes pár percet arra is szánni, hogy sorra vegyük, kik ülnek majd a közönség soraiban: sokkal hatékonyabb előadást fogunk tartani, ha figyelembe vesszük, hogy hallgatóságunk mit képes az adott pillanatban befogadni.
- Mennyit tudnak arról, amiről beszélni fogok? - Kell-e rövid áttekintést nyújtani, mielőtt belekezdek a lényegbe?
- Szakemberek vagy laikusok? - Érdemes-e belemenni a részletekbe? Szabad-e szakszavakat használni?
- Nekik miért fontos, amiről beszélni fogok? - Milyen információkkal lehet felkelteni az érdeklődésüket?
- Sokan lesznek? - 100 embernek inkább előadni kell, 10 emberrel akár beszélgethetünk is.
- Mennyire lesznek majd fáradtak? - Ebéd után könnyedebb előadást tartsunk, ebéd előtt minél rövidebbet.
És a többi, és a többi....

5 gondolat...a szövegről

1. Kutatások igazolják, hogy nehezebben dolgozzuk fel azt az információt, amit egyszerre látunk és hallunk. Így tehát a hallgatóságunk vagy arra figyel inkább, amit mondunk, vagy arra, ami a diára van írva. Ezért számoljunk le az illúziókkal és csak annyit írjunk fel egy diára, amit egy ránézésre el lehet olvasni.
2. A felsorolás (4-5 pontban) nagyon jó eszköz, használjuk bátran.
3. A regényrészleteket, hosszú jogszabály- és szabványjegyzékeket inkább osszuk ki papíron. Hiába írjuk fel diára, nem fogják elolvasni. Helyette mérgesek lesznek, hogy egy csomó apró betü, amit "nem látok"/"el kéne olvasnom, de nincs kedvem"/"nem érdekel". Ne frusztráljuk a hallgatóságunkat.
4. Egy diára tehát 4-5 szónál több ne kerüljön. A többit mondjunk el szóban, végülis azért vagyunk ott, hogy minket hallgassanak. (Persze, minden eset más és néha többet kell írni 4-5 szónál, de regényt írni tényleg felesleges.)
5. Ügyeljünk a láthatóságra. Legyenek NAAAAGY betük és jól látható betük. A háttér és betü színe között legyen nagy a kontraszt. Az, hogy mi a képernyőn jól látjuk, nem elég. Az előadóterem leghátsó sorában ülőnek kell majd jól látni.