Prezentáció és kompozíció

Ebben a bejegyzésben a képzőművészet oldaláról közelítjük meg a prezentációt, amely gondolat elsőre különlegesnek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. A prezentációt alkotó diák ugyanis értelmezhetők úgy is, mint önálló képek, szinte művészeti alkotások, amelyeknek önálló jelentése és üzenete van. 

A képzőművészetben évszázadok óta alkalmaznak olyan "trükköket", szabályokat, amelyek segítenek kiemelni egy festményen a lényeget és megfelelő irányba vezetik a szemlélő tekintetét. A lényeg kiemelése mellett a harmónia érzetének megteremtése is fontos szempont, amire szintén vannak bevált módszerek a képzőművészetben és fotóművészetben egyaránt.

És mivel a lényeg kiemelése, a figyelem irányítása és a harmonikus megjelenés a prezentációnál is kiemelt jelentőségű, miért is ne alkalmazzuk a képzőművészetben olyan jól bevált kompozíciós szabályokat a prezentációk készítése során is.

Kompozíciós szabályok

A harmadolás szabálya
Lényege, hogy a kép tárgyát nem középen, hanem a képet függőlegesen és vízszintesen három részre osztó, egymást metsző párhuzamos vonal valamelyik találkozásánál helyezik el. A szemlélők az ilyen kompozíciókat harmonikusnak találják. A harmadolás szabálya az aranymetszés számszerű, 5%-os közelítése. Alkalmazásának oka az, hogy az aranymetszés arányának követésével szebb, érdekesebb kép készíthető, mintha a téma egyszerűen középre kerülne. 

Csak egyszerűen

Zsúfolt képeken a szemlélőnek nehezebb megtalálnia a fókuszpontot és értelmezni a témát. A felesleges elemek eltüntetésével ez a zavaró hatás csökkenthető, könnyebb megtalálni a kép tárgyát. 

Sötét és világos

A tekintet irányítása a világos és sötét színek megfelelő alkalmazásával is elérhető: a világosabb részek magukra vonják a szemlélő figyelmét. 

Páros és páratlan

A páratlan számok szabálya szerint ha egy képen páratlan számú tárgy szerepel, érdekesebb, mint ha páros számú lenne. Ez utóbbi esetben ugyanis az elemek szimmetriát hoznak létre, ami az emberi észlelés számára kevésbé tűnik természetesnek.

Háromszög

A háromszög alakban elrendezett képi elemek jó esztétikai összhatást érhetnek el.

Vonalak alkalmazása

Egyenes vonalak: A párhuzamos vonalak stabilitást, az egymással szöget bezáró vonalak dinamizmust visznek a képbe. Az egy pontba összefutó vonalak fókuszálják a tekintetet. A vízszintes vonalak nyugalmat, nagyméretű tereket jellemeznek. A függőlegesen futó vonalak magasság, nagyszerűség érzetét keltik. Több, hasonló vonal az ismétlés révén erősíti egymást, de ez kifejezhet egyhangúságot is. A túl sok vonal céltalanságot, zűrzavart közvetíthet, még akkor is, ha nem ez az alkotó szándéka.

Görbült vonalak: A görbült vonalak általában valamilyen mozgáshoz, ritmushoz kapcsolódnak. A szem ezeket könnyedén és élvezettel követi. Az egyenes vonalakhoz képest a görbült vonalak nagyobb dinamikát fejeznek ki.

Elválasztás vonallal: Ha a vonal elválasztja egymástól a kép különböző részeit, ezáltal ellentétet, feszültséget hoz létre köztük.

kép és ötlet: hu.wikipedia.org/wiki/Kompozíció