Sokat gondolkodtam azon, hogy miben különbözik egy "műszaki" prezentáció egy "nem műszaki" prezentációtól.
Például attól, hogy a közönség egy speciális kör, általában mérnökök, vagy valamilyen okból műszaki területre tévedt laikusok (politikusok, projektmenedzserek, stb.) A mérnök - legyen az bármilyen is - járt valamilyen iskolába, így lett belőle mérnök, és ebben az iskolában magába szívott valamit (ki többet, ki kevesebbet) abból, amit úgy hívnak, hogy mérnöki gondolkodás.
(Kitérés. Az egyetemen tanultam francia szaknyelvet, egy fél évig talán, összesen. Az egyetlen dolog, ami megmaradt, az egy mondat - magyarul - amit a tanárnőnk mondott arról, hogy mire jó az egyetem. Azt mondta, hogy lehet, hogy mindent elfelejtünk, amit itt öt év alatt tanulunk, de amit biztosan magunkkal viszünk, az a szemléletmód. Kapni fogunk egy szemléletmódot, ami attól kezdve meg fogja határozni a világlátásunkat. És ebben szerintem nagyon igaza volt. Egy mérnök, az mérnök, és mérnökül kell hozzá beszélni. A közgazdászhoz meg közgazdászul, de ez majd egy másik blogban.)
Aztán ami még jellemző a műszaki prezentációra, hogy műszaki rajzokkal van tele, mivel olyan témákról szól, amiknek a megértéséhez elengedhetetlen a rajzi ábrázolás.
Aztán ami még nagyon érdekes sajátosság, hogy van Tárgya. Általában szól valamiről. Egy gyártmányról, egy projektről, egy fejlesztésről, egy kutatásról. Most mondhatná bárki, hogy minden prezentációnak van tárgya, ami igaz is, de Tárgya nincs. A műszaki prezentációban a Tárgy nagyon-nagyon sokszor kézzel fogható.
A három dologból, amit összeszedtem, kettő tűnik izgalmasnak: a közönség, és a műszaki rajz. Ezekről lesz majd még szó.
