Áttűnésnek hívják annak a módját, ahogy az egyik dia átvált a másikba. Ezt olyan fontos dolognak tartották a PowerPoint tervezői, hogy külön menüpontot is kapott: ez az Áttünések menüpont.
(Az Animációk menüpont a következő - az animációk jelentik azokat a mozgásokat, amik a dián belül történnek.)
Bizonyos iskolák szerint nem szabad áttünéseket használni, mert bazári lesz tőle a prezentáció (sőt sokan az animációról is ezt gondolják). Szerintem az áttünés is csak egy eszköz, amit lehet jól, vagy rosszul használni és teljes mértékben rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk megtalálni a helyét a prezentációnkban. Persze erőltetni nem kell, a prezentáció áttünés nélkül is prezentáció.
Visszatérve a bazárira, a mostanában a hírekben gyakran szereplő Prezi technikája tualjdonképpen egy olyan prezentációs eszköz, ahol különleges szerepet kap maga az áttünés. Ott az áttünés valójában a zoomolás, ki és be.
Szóval tűnjünk át bátran. Beállítása végtelenül egyszerű:
1. Legyen aktuális a második dia. Az áttünés, mint információ, a követő diához kapcsolódik, azaz ott kell beállítani.
2. Lépjünk át az Áttünések fülre. Alapbeállításként a "Nincs" típusú áttünés van beállítva.
3. Az ablakot, ahol az áttünés-tipusok láthatók, ki tudjuk nyitni az ablak jobb szélén lévő, lefele nyílra kattintva.
4. Próbáljuk ki az összes lehetőséget, ha úgy tetszik. Amint kiválasztunk egyet, rögtön bemutatásra is kerül a képernyőn az effektus.
5. Bizonyos effektekhez további beállításokat is eszközölhetünk az "effektus beállításai"-val. Itt jellemzően irányokat lehet beállítani, hogy merre történjen az áttünés.
Személyes tanácsom, hogy illeszük az áttünéseket a tartalomhoz. Ahol témaváltás van a prezentációnkban, ott be lehet rakni egy látványosabb, intenzívebb áttünést, a többi helyen pedig lehet egyszerűen "Nincs", vagy valamilyen szolidabb megoldás.
Túl sok féle áttünés hányingert és szédülést okozhat, erre figyeljünk oda.
