Amikor a prezentációra készülünk, nem haszontalan dolog készülő előadásukat leendő közönségünk szempontjából is megvizsgálni. Mert az egy dolog, hogy mi fogunk előadni - de nekik kell majd végighallgatni.
Mi az amit érdemes tehát átgondolni?
1. Mi az a jellemző tulajdonság, ami közönségünk minden tagjáról elmondható?
Egy közönségnek általában egy vagy kettő olyan közös tulajdonsága van, ami mindenkire ráillik - ilyen lehet a foglalkozásuk vagy az üzletág, amiben érdekeltek, vagy az élethelyzetük, a lakóhelyük vagy valamilyen közös érdek vagy érdeklődési kör. Ezen információk ismeretében mondanivalónk alátámasztása sokkal hatásosabb lesz.
- Olyan példákat válasszunk, ami a közönség számára felfogható, amit hozzá tudnak kötni a mindennapi életükhöz. Például ha kisvállalkozóknak tartunk előadást, akkor kisvállalkozókról hozzunk fel példákat és ne az 500 legnagyobb vállalkozással példálódzunk.
- Idézzünk olyan emberektől, akiket jó eséllyel ismernek és elismernek, vagy rendelkeznek a közönség jellemző tulajdonságával.
2. Mit tudnak a témámról?
Azaz milyen tudásszinttel rendelkeznek arról, amiről beszélni fogunk és mi az, ami őket ezzel kapcsolatban a leginkább érdekli?
- Az előadás fő üzenete (key message) legyen az, amire a közönség leginkább kíváncsi. Különböző közönség különböző fő üzenetet kíván meg, még akkor is, ha ugyanarról a témáról szól az előadásunk. Egy új iszapvíztelenítő gépről szóló előadásnak más az üzenete akkor, ha azt a szennyvíztisztító telep üzemeltetőjének mutatjuk be és más az üzenete, ha a szennyvíztisztító telep tervezőjének kell bemutatnunk. Az üzemeltetőt az érdekli, hogy mennyibe kerül üzemeltetni, a tervezőt pedig az érdekli, hogy mekkora a víztelenítési hatásfoka.
- Készüljünk fel a kérdésekre, amik a fő üzenettel kapcsolatban a közönségtől várható.
3. Milyen érzésekkel viseltetnek a téma iránt?
Mennyire érdekli őket a prezentációnk? Ha tudjuk, hogy valószínűleg érdektelen lesz a közönségünk, találjunk egy erős érvet, hogy miért is hallgassanak végig és ezt előadásunk legelején vessük be.
